Az eljegyzési gyűrű kiválasztása nem egy egyszerű ékszervásárlás. Ez egy olyan élmény, és egy olyan ékszer, amely egy egész életre szól.
Beszéljünk a gyűrű történetéről?
Talán nem feltétlenül kell erről túl sokat beszélni. Az a helyzet, hogy a gyűrű története évezredekre nyúlik vissza, tehát erről egész könyveket lehetne írni. Itt nem ez a célunk. De még csak nem is egy tudományos szakcikk. Azonban a gyűrű esetében valóban nem lehet elmenni szó nélkül a múltja mellett, úgyhogy csupán érintőlegesen nézzünk bele.
A formája, a jelentése egyaránt fontos, és összefügg. Logikus, hiszen más formában elég nehéz lenne felhúzni az ujjunkra. Azonban a jelkép szempontjából nagyobb jelentősége van a formának. A végtelenség, a soha véget nem érő összetartozás szimbóluma.
És teljesen mindegy, hogy a gyűrű milyen alapanyagból készült, egy férfi és egy nő kapcsolatában ez valóban mindig a véget nem érő összetartozást jelképezte.
A karikagyűrű eredete egészen a Nílus menti egyiptomi civilizációig nyúlik vissza. Már Krisztus előtt 3000-ben, egy egyiptomi fáraó is egy karikát formázó gyűrűt adott kiválasztottjának a szerelme jelképéül. Ugyanitt egyébként – az egyiptomi hieroglifákban – a kör szerepel, mint az örökkévalóság szimbóluma. A későbbi történelmi korokban a gyűrűk ezen jelentése fennmaradt, de emellett még számos egyéb jelentést is kapott, mint a hatalom, a hűség és még sorolhatnánk.
Ez nem csupán egy női ékszer
Napjainkban sem mondhatjuk, hogy a gyűrű az kifejezetten női ékszer. Már csupán az előző fejezetben megemlített két jelentéséből kiindulva sem. Bár hatalmi szimbólumként nem igazán találkozunk vele, de a hűség és szerelmi zálog jelentés ma is helytálló. De emellett lehet egy barátság szimbóluma is.
Az pedig, hogy tipikusan női ékszer lenne, az már az ókorban sem volt igaz. Erről nagyon sok régészeti emlék tanúskodik. Férfiak is előszeretettel viseltek gyűrűt az ujjukon. Nagyon sokan egyébként csupán divatból, minden egyéb jelentés nélkül. És ez ma is így van. Pontosan ugyanúgy divatosnak számít a viselése, mint a kezdetekben. Természetesen tipikus esetek is vannak, amikor a férfi és a nő a házasság jelképeként karikagyűrűt hord. Itt nem divatról beszélünk, hanem a korábban említett végtelen összetartozás megerősítéséről, annak szimbolizálásáról.
Én a gyémánt eljegyzési gyűrű mellett döntöttem
Bár nem igazán sikerült édesanyámat maradéktalanul meggyőznöm, végül elfogadta az érveimet. Letett arról, hogy a nagymamám eljegyzési gyűrűje legyen a lánykérés főszereplője.
Azonban amikor meghallotta, hogy én egy gyémánt eljegyzési gyűrűt szeretnék, akkor ismét beütött a krach.
Édesanyám egyszerűen nem tért magához!
- Gyémánt eljegyzési gyűrű? Kisfiam jól vagy? Tudod te, hogy az mennyibe kerül?
- Képzeld anyukám, tudom. Megnéztem, sőt ki is választottam már azt a gyémánt eljegyzési gyűrűt, amivel meglepem a szerelmemet.
- Értem én kisfiam, hogy mennyire szerelmes vagy! De nem túlzás ez egy kicsit?
- Anya! Ha apa egy ilyen ékszerrel állt volna eléd annak idején, akkor nemet mondasz? Vagy számon kérted volna rajta, hogy ez túl drága lehetett?
- Jajj! Nem így gondoltam! Persze, magamban biztosan elgondolkodtam volna rajta, de biztosan nem bántottam volna meg ezzel!
- Na látod! Akkor légy szíves velem se tedd!
Ebben akkor meg is állapodtunk!
De azért mégiscsak volt egy aprócska gondom. Ezt azonban már édesapámmal akartam megbeszélni, főleg az előbbi beszélgetés tükrében. Ugyanis hiába gyűjtögettem gyerekkorom óta a pénzemet erre a gyűrűre (mert ezt tettem), a gyémánt eljegyzési gyűrű, amit kinéztem a kedvesemnek, bizony kicsit túllépte a költségvetésemet. Nem sokkal, de ez a gyémánt eljegyzési gyűrű volt a legszebb az ékszerbolt kínálatában. Márpedig én ezt akarom!
Leültem édesapámmal, és elmondtam a gondomat. Tudtam, hogy ő teljes mértékben megérti a helyzetet. Mindent megad édesanyámnak, és ez mindig is így volt. Arra nevelt engem is, hogy egy nővel folyamatosan éreztetni kell, hogy szereted, és hogy mennyire fontos neked. Persze, tudom, hogy nem feltétlenül csak egy gyémánt eljegyzési gyűrűvel lehet ezt kifejezni, de nekem ez az alkalom volt életem legfontosabb napja. És én ezzel is szerettem volna még emlékezetesebbé tenni.
Megkaptam a hiányzó összeget, amit természetesen vissza is fogok fizetni, és boldogan indultam el, hogy még aznap megvegyem azt a csodás, egyedi darabot!
Hogy kerüljön kiválasztásra az eljegyzési gyűrű?
Olyat már hallottam, és biztosan sokan mások is, hogy egy ilyen ékszer kiválasztása fejtörést, sokaknak álmatlan éjszakákat okozott. De hogy ez családi beszélgetések hosszú sorát jelentse, nos ilyet még nem hallottam. Talán pontosan ezért szeretném megosztani veletek a történetemet.
Már nagyon rég szerelmes vagyok a jövendő páromba. Mondhatnám azt is, hogy ez egy gyerekszerelem beteljesedése. Ebben az a legjobb, hogy ez kölcsönös. Valószínűleg sejthető volt, hiszen nem beszélnénk az eljegyzési gyűrűről, ha nem így lenne. Ágival általános iskola óta ismerjük egymást, és még elsősök voltunk, amikor bejelentettem édesanyámnak, hogy nekem biztosan Ági lesz a feleségem.
De mint általában az ilyen gyerekszerelmek esetében, édesanyám is csak mosolygott, hogy „jól van kisfiam”, aztán megsimogatta a fejem.
Tényleg senki nem gondolta, hogy ebből aztán valóban egy érett, felnőtt szerelem lesz. De én már akkoriban az eljegyzési gyűrűket nézegettem.
Én kincset találtam, ehhez méltó eljegyzési gyűrű kell!
Szóval nézegettem az eljegyzési gyűrűket, persze nem az ékszerboltban. Már csak ezért sem, mert nálunk, a vidéki kis faluban olyan nem volt. Az édesanyám, a keresztanyukám, a nagynéném eljegyzési gyűrűit nézegettem.
Álmodoztam, hogy felnövök, és megkérem Ági kezét, és én leszek a legboldogabb ember a világon! Nem jellemző, de én kisiskolásként is nagyon romantikus voltam. Rendszeresen szedtem a mezőn virágot, és azzal állítottam be a szerelmemhez.
Amikor aztán elérkezett a lánykérés ideje, akkor jöttek a családi beszélgetések. Édesanyám mindenáron azt szerette volna, ha a nagymamám eljegyzési gyűrűjével kérem meg Ági kezét. A helyzet az, hogy nekem teljesen más elképzelésem volt. Ennek persze hangot is adtam. Éreztem, hogy édesanyám nagyon megbántódott már az első visszautasításkor. Pedig bennem semmi rossz szándék nem volt. Még azt sem mondhatom, hogy nem tetszett a gyűrű, amit a nagymamám viselt. De nekem más terveim voltak. Én valami egyedit, valami különlegeset, valami olyat szerettem volna, amivel úgy érezhettem, hogy a szerelmemhez méltó!
És ez a gyémánt eljegyzési gyűrű…
Folytatás a következő cikkben…