Bejegyzések
Én a gyémánt eljegyzési gyűrű mellett döntöttem
Bár nem igazán sikerült édesanyámat maradéktalanul meggyőznöm, végül elfogadta az érveimet. Letett arról, hogy a nagymamám eljegyzési gyűrűje legyen a lánykérés főszereplője.
Azonban amikor meghallotta, hogy én egy gyémánt eljegyzési gyűrűt szeretnék, akkor ismét beütött a krach.
Édesanyám egyszerűen nem tért magához!
- Gyémánt eljegyzési gyűrű? Kisfiam jól vagy? Tudod te, hogy az mennyibe kerül?
- Képzeld anyukám, tudom. Megnéztem, sőt ki is választottam már azt a gyémánt eljegyzési gyűrűt, amivel meglepem a szerelmemet.
- Értem én kisfiam, hogy mennyire szerelmes vagy! De nem túlzás ez egy kicsit?
- Anya! Ha apa egy ilyen ékszerrel állt volna eléd annak idején, akkor nemet mondasz? Vagy számon kérted volna rajta, hogy ez túl drága lehetett?
- Jajj! Nem így gondoltam! Persze, magamban biztosan elgondolkodtam volna rajta, de biztosan nem bántottam volna meg ezzel!
- Na látod! Akkor légy szíves velem se tedd!
Ebben akkor meg is állapodtunk!
De azért mégiscsak volt egy aprócska gondom. Ezt azonban már édesapámmal akartam megbeszélni, főleg az előbbi beszélgetés tükrében. Ugyanis hiába gyűjtögettem gyerekkorom óta a pénzemet erre a gyűrűre (mert ezt tettem), a gyémánt eljegyzési gyűrű, amit kinéztem a kedvesemnek, bizony kicsit túllépte a költségvetésemet. Nem sokkal, de ez a gyémánt eljegyzési gyűrű volt a legszebb az ékszerbolt kínálatában. Márpedig én ezt akarom!
Leültem édesapámmal, és elmondtam a gondomat. Tudtam, hogy ő teljes mértékben megérti a helyzetet. Mindent megad édesanyámnak, és ez mindig is így volt. Arra nevelt engem is, hogy egy nővel folyamatosan éreztetni kell, hogy szereted, és hogy mennyire fontos neked. Persze, tudom, hogy nem feltétlenül csak egy gyémánt eljegyzési gyűrűvel lehet ezt kifejezni, de nekem ez az alkalom volt életem legfontosabb napja. És én ezzel is szerettem volna még emlékezetesebbé tenni.
Megkaptam a hiányzó összeget, amit természetesen vissza is fogok fizetni, és boldogan indultam el, hogy még aznap megvegyem azt a csodás, egyedi darabot!
Hogy kerüljön kiválasztásra az eljegyzési gyűrű?
Olyat már hallottam, és biztosan sokan mások is, hogy egy ilyen ékszer kiválasztása fejtörést, sokaknak álmatlan éjszakákat okozott. De hogy ez családi beszélgetések hosszú sorát jelentse, nos ilyet még nem hallottam. Talán pontosan ezért szeretném megosztani veletek a történetemet.
Már nagyon rég szerelmes vagyok a jövendő páromba. Mondhatnám azt is, hogy ez egy gyerekszerelem beteljesedése. Ebben az a legjobb, hogy ez kölcsönös. Valószínűleg sejthető volt, hiszen nem beszélnénk az eljegyzési gyűrűről, ha nem így lenne. Ágival általános iskola óta ismerjük egymást, és még elsősök voltunk, amikor bejelentettem édesanyámnak, hogy nekem biztosan Ági lesz a feleségem.
De mint általában az ilyen gyerekszerelmek esetében, édesanyám is csak mosolygott, hogy „jól van kisfiam”, aztán megsimogatta a fejem.
Tényleg senki nem gondolta, hogy ebből aztán valóban egy érett, felnőtt szerelem lesz. De én már akkoriban az eljegyzési gyűrűket nézegettem.
Én kincset találtam, ehhez méltó eljegyzési gyűrű kell!
Szóval nézegettem az eljegyzési gyűrűket, persze nem az ékszerboltban. Már csak ezért sem, mert nálunk, a vidéki kis faluban olyan nem volt. Az édesanyám, a keresztanyukám, a nagynéném eljegyzési gyűrűit nézegettem.
Álmodoztam, hogy felnövök, és megkérem Ági kezét, és én leszek a legboldogabb ember a világon! Nem jellemző, de én kisiskolásként is nagyon romantikus voltam. Rendszeresen szedtem a mezőn virágot, és azzal állítottam be a szerelmemhez.
Amikor aztán elérkezett a lánykérés ideje, akkor jöttek a családi beszélgetések. Édesanyám mindenáron azt szerette volna, ha a nagymamám eljegyzési gyűrűjével kérem meg Ági kezét. A helyzet az, hogy nekem teljesen más elképzelésem volt. Ennek persze hangot is adtam. Éreztem, hogy édesanyám nagyon megbántódott már az első visszautasításkor. Pedig bennem semmi rossz szándék nem volt. Még azt sem mondhatom, hogy nem tetszett a gyűrű, amit a nagymamám viselt. De nekem más terveim voltak. Én valami egyedit, valami különlegeset, valami olyat szerettem volna, amivel úgy érezhettem, hogy a szerelmemhez méltó!
És ez a gyémánt eljegyzési gyűrű…
Folytatás a következő cikkben…
Tényleg ilyen hatással volt rád az az egyedi eljegyzési gyűrű?
Ez a kérdés már a szülinapi buli után hangzott el, amikor hazakísértem Zsófit. Elmondta, hogy valóban különös hatással volt rá ez az egyedi eljegyzési gyűrű. Bár az a hír járja róla, hogy egy férfifaló, valójában ő legbelül egy romantikus lány, aki várja, hogy megtalálja élete párját. Természetesen felmerült a beszélgetés során, hogy velem mi a helyzet. Rám tényleg nincsenek hatással az ilyen dolgok, mint a lánykérés vagy egy csodaszép egyedi eljegyzési gyűrű?
Elmondtam, hogy egészen addig a pillanatig, amíg őt megpillantottam, én soha az életben nem éreztem ilyet. Tényleg jöttek-mentek a lányok az életemben, de ezt az érzést nem ismertem.
- Ez azért nem túl jó csajozós duma! – nevetett Zsófi.
- Nem is annak szántam! Nem vetted észre, hogy még bemutatkozni sem tudtam, annyira zavarba jöttem?
- De, az valóban fura volt. És ezt én váltottam ki belőled? – nevetett.
- Igen, te! Szívem szerint ott helyben azt mondtam volna, hogy veled szeretném leélni az életemet, és soha többé nem akarlak elengedni. (Hú, ezt kimondtam?)
Szüleimnek is elállt tőlem a szava
Nemcsak én voltam, aki nem jutott szóhoz. Ez a buli már több, mint egy éve volt, és én még mindig Zsófival vagyok, és ugyanolyan szerelmes, mint az első pillanatban.
Egyik nap leültem a szüleimmel, és bejelentettem, hogy el fogom jegyezni Zsófit. Szeretném, ha egy olyan egyedi eljegyzési gyűrűt készítenének, amit még eddig soha. Persze, tudom, hogy egy egyedi eljegyzési gyűrű attól egyedi, hogy nincs belőle több, de nem is erre gondoltam.
A szüleim nem tudtak megszólalni a meglepettségtől. Azt hitték, hogy én soha nem fogok megállapodni. Tévedtek. De legalább nem csak az én szavam akadt el annak idején, most ők sem találták a megfelelő szavakat.
Aztán tisztáztuk, hogy nem az egyedi eljegyzési gyűrűnek a szó szoros értelemben vett egyediségére gondoltam, hanem arra, hogy életük fő művét szeretném adni ennek a csodálatos teremtésnek. Ha már ékszereket készítenek, akkor a mi egyedi eljegyzési gyűrűnk legyen az egy gyűrű mindenek felett!
Elkészült, megkértem Zsófi kezét, nagyon meghatódott, ismét könnyek szöktek a szemébe, mint azon a bizonyos bulin. És igent mondott, bearanyozva a napomat, és a hátralévő egész életemet. Vége…
Szinte egyidőben került elő az egyedi eljegyzési gyűrű és Zsófi
Ott hagytam abba a történetet, hogy Réka barátja egy egyedi eljegyzési gyűrűvel a kezében letérdelt, és megkérte a kezét a születésnapi buli kellős közepén. Tudtam, hogy nagyon jól megvannak, minden tekintetben kiegészítik egymást, de arra nem gondoltam, hogy lánykérés lesz a mai meglepetés. És Réka sem tudta. Könnyes szemmel, meghatottan vette át a csodálatos egyedi eljegyzési gyűrűt, és természetesen igent mondott.
És ebben a pillanatban ott állt előttem Zsófi, és nekem földbe gyökerezett a lábam. Csodálatos, éjfekete haj, mélykék szempár! Elképesztően csinos volt és gyönyörű. Mindezt csak kiemelte a vörös, szűk szabású ruhája és az ehhez tökéletesen passzoló magassarkú szandál. Hirtelen egy szó sem jött ki a számon. Odalépett hozzám, és bemutatkozott. Ott álltam, és képtelen voltam megszólalni.
Soha az életben nem fordult velem elő, hogy egy lánnyal való találkozáskor ne beszéltem volna lyukat a hasába az első másodperctől. Most pedig itt állok leforrázva, megnémulva. Mi történt? Miért nem jön ki hang a torkomon?
Barátaim segítettek ki…
Szerencsére ott állt mellettem a két jó barát, és mindjárt bemutatkoztak helyettem. Zsófi pedig állt, rám nézett, és megkérdezte, hogy én néma vagyok-e? Majdnem megnyílt alattam a föld!
- Nem – nyögtem ki kissé fátyolos hangon – Szia! Péter vagyok. Örülök!
- Zavarba jöttél a csodaszép egyedi eljegyzési gyűrű látványától? – kérdezte mosolyogva. (most még szebbnek tűnt)
- Nem, nem attól. Ilyen egyedi eljegyzési gyűrűk között nőttem fel, attól nem igazán jövök zavarba. De neked könnyes a szemed!
- Igen, mert engem meghatott a jelenet. És ennek az egyedi eljegyzési gyűrűnek is tényleg van egy különleges ereje.
- Ó, őt nem szokták az ilyen jelenetek meghatni! – vágott bele a beszélgetésünkbe az én kedves Laci barátom.
- Na, azért nem kell mindjárt lejáratni! – próbáltam védekezni.
- Hagyd csak! – segített ki Zsófi – Már megszoktam ezeket az ugratásokat, engem is mindig férfifalóként mutatnak be a társaságban.
- És így van? – kérdeztem vissza, most már kissé visszanyerve elvesztett magabiztosságomat.
Folytatjuk…
Már akkor az egyedi eljegyzési gyűrű volt az első gondolatom…
Igen, mert Ő más volt, mint bárki, akivel eddig találkoztam. Én nem gondoltam, hogy ilyen létezik, úgy gondoltam, hogy ez csak a romantikus filmekben lehetséges. Eddig nemhogy egyedi eljegyzési gyűrűre nem gondoltam, de még egy egyszerű eljegyzési gyűrűre sem. És akkor ott állt előttem Zsófi, és nekem földbe gyökerezett a lában. Tudom, hogy ez most egy kicsit talán sokak számára túlzottan geilnek tűnik – korábban én is ezt éreztem volna, ha ilyesmit olvasok – de ez valós érzés, ami még eddig ismeretlen volt a számomra.
Barátaim meg is jegyezték, hogy az arckifejezésem is teljesen megváltozott. Ők el sem tudták képzelni, hogy egy ilyen csajozós pasi képes mély érzelmeket táplálni. Ezért aztán meg is kaptam a magamét, főleg amikor elkezdtem ábrándozni az egyedi eljegyzési gyűrűről!
Pedig én abban a pillanatban tudtam, hogy ezzel a lánnyal akarom leélni az életemet. De ne szaladjuk ennyire előre, kezdjük az elején!
Még nem is ismered! Honnan tudod, hogy Ő az igazi?
Úgy kezdődött a mi egyedi eljegyzési gyűrűnk története, hogy a barátaimmal egy születésnapi buliba voltunk hivatalosak. A társaságból mindössze a két említett barátomat ismertem – meg persze a szülinapos Rékát – de a számomra a buli volt a fontos. Lehet ismerkedni, iszogatni, aztán majdcsak kialakul egy szép kis éjszaka! Hogy ennek az estének a vége egy egyedi eljegyzési gyűrű lesz a témája, akkor még nem is gondoltam. Ezen nem csak a barátaim, de én is meglepődtem.
Nos, beléptünk a szülinapos házába, és már jó néhány fiatal arc iszogatott jókedvűen. Átadtuk az ajándékainkat, és mi is poharat ragadtunk. Kezdődhet a „vadászat”! A barátaim előre jelezték, hogy sok ismeretlen lánnyal fogunk találkozni, mert Réka sok barátnőjét elhívta az egyetemről.
A legnagyobb döbbenet akkor fogadott, amikor Réka barátja egyszercsak letérdelt elé egy kis dobozzal a kezében, és ott, mindenki előtt megkérte a kezét. A kis dobozkában egy egyedi eljegyzési gyűrű volt. Honnan tudom? Ugyan műszaki egyetemre járok, de a szüleim ötvösök, és így gyerekkoromtól gyűrűk között mozgok. Első ránézésre egy egyedi darab volt.
Folytatjuk…
Az eljegyzési gyűrű meghatározta a hivatásom kiválasztását
Az édesanyámmal történt beszélgetés után igazából el is dőlt, hogy milyen pályára készülök. Ahogyan ő fogalmazott, soha nem gondolta, hogy az eljegyzési gyűrűje lesz az egyszer, ami a gyermeke pályáját fogja meghatározni. Számukra édesapámmal ez a szerelem jelképe volt. A munkájuk miatt féltették az eljegyzési gyűrűt, így nem is hordták napközben. Nem szerették volna, ha megsérül, vagy esetleg elveszítik valahol. Én pedig így lehetőséget kaptam, hogy gyakran a kezembe vehessem. Így utólag visszatekintve nem csodálkozom, hogy furcsának tartottak. Amíg a többi fiú kint focizott, én eljegyzési gyűrűket rajzolgattam.
Természetesen ábrándoztam is arról, hogy egyszer majd én is felhúzom a szerelmem ujjára, és legalább olyan boldogan élünk, mint a szüleim. De persze ehhez akkor még igen kicsi gyerek voltam. És persze azt is eldöntöttem, hogy azt az eljegyzési gyűrűt én magam fogom megtervezni és elkészíteni is.
Cél az ékszerkészítés!
Azon a bizonyos beszélgetésen egyetértettünk abban, hogy miután jó tanuló is vagyok, érdemes lenne első körben egy gimnáziumot elvégeznem, és aztán foglalkozni az eljegyzési gyűrűk tervezésével. Ebben egyetértés volt közöttünk, mert úgy gondoltam, hogy azért lehet, hogy egyetemre is szeretnék menni. Ahhoz meg kell az érettségi.
Gimis koromban is folyamatosan ékszereket rajzolgattam a szabadidőmben. Eljegyzési gyűrűből annyi rajzom van, hogy meg sem tudom számolni.
Érettségi után nem mentem azonnal egyetemre, egy ötvösműhelybe mentem el dolgozni, ahová a nagybátyám ajánlott be. Hihetetlenül élveztem! Megmutattam a rajzaimat, nagy sikert arattam velük. Szinte mindent megtanultam, amit az ötvös mesterségről lehetett. Kiderült a számomra, hogy valóban az ékszerkészítés a hivatásom. Minden percét élvezem a munkámnak.
Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem ékszertervezés és fémművesség szakán tanulok. Az álmom egy saját műhely megvalósítása. És a fejemben – na jó a rajzok között is – már ott van a szerelmem számára készítendő eljegyzési gyűrű képe is. Már nem sok időm van a fizikai megvalósításra, mert még idén szeretném megkérni a kedvesem kezét. Mondanom sem kell, hogy a szüleim hihetetlenül büszkék rám, és ezt mindenki számára nyilvánvalóvá is teszik.
Valamiért már gyerekként jelentőséggel bírt számomra az eljegyzési gyűrű
Mondhatnám, hogy furcsa kisfiú voltam. Én nem tudtam, hogy az vagyok, de mindenki azt mondta rólam. Nem igazán értettem, de elfogadtam. Azt pedig fel sem fogtam, hogy mindezt a furcsaságot a felnőttek számára a romantikus énem jelentette. Itt kötődik a történetem az eljegyzési gyűrűhöz is.
A szüleim egy tökéletes, harmonikus, boldog házasságban élnek a mai napig. Már több, mint harminc éve. Én kései gyerek vagyok, és ez is lehet az oka, hogy rendkívüli szeretettel vettek körbe a szüleim.
Már egészen kisgyerekként vonzódtam az ékszerekhez. (a szó legtisztább, legtermészetesebb értelmében) Állandóan az édesanyám arany ékszereit nézegettem, amik között az ő eljegyzési gyűrűje is ott volt. Már ekkor elhatároztam, hogy biztosan olyan szakmát választok, ahol szebbnél-szebb ékszereket, és ilyen szép eljegyzési gyűrűket készítenek. A szüleim egyszerű vidéki emberek, akik mezőgazdaságból élnek, keményen megdolgoznak minden egyes forintért. Valahogy ez a terület soha nem vonzott. Szerencsés vagyok, mert ők nem is erőltették. Azt mondták, hogy tanuljak, és olyan szakmát válasszak magamnak, amiben jól fogom érezni magam. Én tőlük hallottam először azt a mondást, hogy ha valakinek az a munkája, ami a hobbija, annak az egész élete szórakozás lesz. De térjünk vissza az eljegyzési gyűrűre.
Kisfiam! Beszélgessünk egy kicsit!
Azzal együtt, hogy édesanyám mezőgazdaságban dolgozott, megvolt az a különleges tulajdonsága, hogy rengeteget olvasott. Nem is igazán ismertem rajta kívül túl sok embert, aki olvasott a környezetemben. Talán én is ezért szerettem a könyveket, és szerettem tanulni is. De hogy jön mindez az eljegyzési gyűrűhöz? Nos úgy, hogy miután anyukám észrevette az ékszerek iránti érdeklődésemet, leültünk beszélgetni egy kicsit.
- Gyere kisfiam, beszélgessünk egy kicsit!
- Jó anya! Miről szeretnél velem beszélgetni?
- Látom, hogy állandóan nézegeted az ékszereket. Most már nyolcadikos vagy, és el kellene dönteni, hogy hogyan tovább.
- Anya! Én azért nézegetem folyton az ékszereket, mert nagyon tetszenek. Nézd, még rajzokat is csináltam, hogy milyen eljegyzési gyűrűket csinálnék, ha nekem kellene azt megcsinálni. És a kérdésedre válaszolva, igen, tudom, hogy mi szeretnék lenni. Ötvös és ékszerkészítő.
- Mutasd a rajzokat! Ó, Istenem ezek gyönyörűek! Ezeket te rajzoltad? Ezek az eljegyzési gyűrűk! Teljesen odavagyok!
Folytatjuk…
Azt hiszem, ezt nem esik nehezemre megfogalmazni. Ha csupán szavakkal kellene leírnom, akkor azt mondanám, hogy szerelem, varázslat, boldogság, vágy! Röviden ennyi. De azt gondolom, hogy egy eljegyzési gyűrűvel kapcsolatban ezek a szavak rajtam kívül sokaknak eszébe jutnak. Az eljegyzési gyűrű egy szimbólum. Egy olyan szimbólum, ami a számomra ez előbb leírt szavakat szimbolizálja. Az eljegyzési gyűrűvel szeretném kifejezni azt az érzést, amit a szerelmem iránt érzek. De miután szimbólumot írtam, írhattam volna – már csak a formájából kiindulva –, hogy szimbolizálja a végtelent és az összefonódást is. Az eljegyzési gyűrűvel szeretném kifejezni a szerelmem számára azt a végtelen szerelmet, amit iránta érzek. Nos, most hogy túl vagyunk a számomra fontos érzelmek összefoglalásával, amit az eljegyzési gyűrűvel kapcsolatban el szerettem volna mondani az egész világnak, ideje a praktikum talajára lépni. Nem ígérhetem, hogy itt, ezen a ponton véget ér az érzelem. De a helyzet az, hogy mindenképpen gyakorlatias dolgokról kell gondolkodnom. Azt tudom, hogy mit érzek, azt is tudom, hogy a kedvesem is ezt érzi, de az eljegyzési gyűrűt még ki kell választanom. Ki fog nekem ebben segíteni?
Praktikus dolgok, kevés érzelemmel vegyítve
Persze. Számomra ez nem egy egyszerű folyamat. Egy finom darabot szeretnék. Olyat, ami egyszerre fejezi ki az érzelmeimet, és a legcsodálatosabb Nőhöz is méltó legyen. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretném eltalálni ezzel is az ízlését. Tudom, hogy milyen ékszereket szeret, úgyhogy ezzel talán nem lövök mellé! Ne tessék mosolyogni! Tegye a szívére a kezét mindenki, és őszintén gondoljanak bele abba, hogy nem izgultak-e, amikor a kedvesüknek választottak ékszert! Na ugye?
Szóval ott tartottam, hogy segítségre van szükségem. De kihez forduljak? Megvan! A barátom mesélt egy ékszerboltról, ahol elképesztő választék van, és lelkesen segítenek is. Tudom már! A Fatumjewels! Róluk mesélt. Azonnal rákeresek! Megvan. Indulok is.
Útközben azon gondolkodtam, hogy micsoda pillanat ez az életemben. Úristen! Már megint az érzelmeimről beszélek! Nem baj! Ez egy egyszeri, megismételhetetlen alkalom. Olyan szinten vagyok szerelmes, hogy elmondhatatlan. Ki fogom választani a legcsodálatosabb eljegyzési gyűrűt, amit csak a kedvesemnek adhatok. És most már segítségem is van! Megérkeztem a Fatumjewels-hez. Izgulok!
Az ősz aranya, a szőlőszüret, bor és az eljegyzési gyűrű csúcspillanata.
Édes, színpompás ősz. Valójában az esküvők és az eljegyzések legkedveltebb időszaka a tavasz és a nyár, de az ősz is legalább olyan emlékezetessé tudja tenni a lánykérést, mint bármelyik másik évszak. Az ősz a maga eleganciájával búcsúztatja a nyarat, a fák lomjai vörösbe és arany színbe váltanak, és a bokáig érő avarban sétálva, összebújva, tölthetjük kedvesünkkel ezt az időt. Az eljegyzési gyűrű átadásához alkalmas helyek akár belföldön, akár külföldön is számtalan helyszínnel várják a párokat. Nem kell messzire sem menni, ha külföldi utat tervezünk, az őszi levélhullás káprázatos a Schönbrunni kastély parkjában sétálva. A kissé hűvösebb idő ellenére is romantikus hangulatba kerülhetünk a festői Marseille-ben.
A lánykérés helyszíne, amivel kicsit varázsoljuk el a hölgyet és magunkat is.
A szép őszi hónapokban, mikor az idő még kellemes a szabadtéri programokhoz, tervezhetünk egy csodás hétvégi utazást, Magyarország meseszerű vidékeiből válogatva. Gondoljunk csak Dobogókőre, a kilátóról elénk táruló gyönyörű tájra. Látja maga elött gondolatban? Ott állnak önök ketten, a zsebében, dobozban pihen az eljegyzési gyűrű. A távolban kanyargó ezüstös csillogású Duna, és önök ketten. De a romantikus típusú hölgyek biztosan ellágyulnának egy lovaskocsi túrától a Gemenci erdőben. Az eljegyzési gyűrű átadásának újabb pompás pillanata lehet ez. Hogy egyik kedvenc előadónkat idézzük: „Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni majd az unokáknak, mikor körbe állnak…” (Pásztor Anna)
Amikor már tudja, hogy ő az igazi.
Természetesen az eljegyzési gyűrű választásánál is kiemelkedő szempont, hogy a kiválasztott hölgy személyiségéhez illő ékszerrel lepje meg, és nincs ez másként az eljegyzés helyszínével sem. De semmiképpen sem másodlagos, hogy önnek is ugyanolyan nagy pillanat az életében a lánykérés, az eljegyzési gyűrű átadása, mint az ön kedvesének. Az eljegyzési gyűrű típusa, külleme őt jellemzi, az átadást övező események, a helyszín az ön érzéseit tükrözi.
Nincs már más, csak feltenni a nagy kérdést. Legyenek nagyon boldogok!
Mi átadtuk önnek a bársony párnán pihenő ékszert, beleszőve egy kicsit az önök kettősét. Az eljegyzési gyűrű mellé hosszú és boldog éveket kívánunk önöknek. Zárógondolatként az uraknak:
„Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni, hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam. Neked udvaroltam, az öledbe borultam, többé el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!”-by:Pásztor Anna.