Már akkor az egyedi eljegyzési gyűrű volt az első gondolatom…
Igen, mert Ő más volt, mint bárki, akivel eddig találkoztam. Én nem gondoltam, hogy ilyen létezik, úgy gondoltam, hogy ez csak a romantikus filmekben lehetséges. Eddig nemhogy egyedi eljegyzési gyűrűre nem gondoltam, de még egy egyszerű eljegyzési gyűrűre sem. És akkor ott állt előttem Zsófi, és nekem földbe gyökerezett a lában. Tudom, hogy ez most egy kicsit talán sokak számára túlzottan geilnek tűnik – korábban én is ezt éreztem volna, ha ilyesmit olvasok – de ez valós érzés, ami még eddig ismeretlen volt a számomra.
Barátaim meg is jegyezték, hogy az arckifejezésem is teljesen megváltozott. Ők el sem tudták képzelni, hogy egy ilyen csajozós pasi képes mély érzelmeket táplálni. Ezért aztán meg is kaptam a magamét, főleg amikor elkezdtem ábrándozni az egyedi eljegyzési gyűrűről!
Pedig én abban a pillanatban tudtam, hogy ezzel a lánnyal akarom leélni az életemet. De ne szaladjuk ennyire előre, kezdjük az elején!

Még nem is ismered! Honnan tudod, hogy Ő az igazi?

Úgy kezdődött a mi egyedi eljegyzési gyűrűnk története, hogy a barátaimmal egy születésnapi buliba voltunk hivatalosak. A társaságból mindössze a két említett barátomat ismertem – meg persze a szülinapos Rékát – de a számomra a buli volt a fontos. Lehet ismerkedni, iszogatni, aztán majdcsak kialakul egy szép kis éjszaka! Hogy ennek az estének a vége egy egyedi eljegyzési gyűrű lesz a témája, akkor még nem is gondoltam. Ezen nem csak a barátaim, de én is meglepődtem.
Nos, beléptünk a szülinapos házába, és már jó néhány fiatal arc iszogatott jókedvűen. Átadtuk az ajándékainkat, és mi is poharat ragadtunk. Kezdődhet a „vadászat”! A barátaim előre jelezték, hogy sok ismeretlen lánnyal fogunk találkozni, mert Réka sok barátnőjét elhívta az egyetemről.
A legnagyobb döbbenet akkor fogadott, amikor Réka barátja egyszercsak letérdelt elé egy kis dobozzal a kezében, és ott, mindenki előtt megkérte a kezét. A kis dobozkában egy egyedi eljegyzési gyűrű volt. Honnan tudom? Ugyan műszaki egyetemre járok, de a szüleim ötvösök, és így gyerekkoromtól gyűrűk között mozgok. Első ránézésre egy egyedi darab volt.

Folytatjuk…

Az eljegyzési gyűrű meghatározta a hivatásom kiválasztását

Az édesanyámmal történt beszélgetés után igazából el is dőlt, hogy milyen pályára készülök. Ahogyan ő fogalmazott, soha nem gondolta, hogy az eljegyzési gyűrűje lesz az egyszer, ami a gyermeke pályáját fogja meghatározni. Számukra édesapámmal ez a szerelem jelképe volt. A munkájuk miatt féltették az eljegyzési gyűrűt, így nem is hordták napközben. Nem szerették volna, ha megsérül, vagy esetleg elveszítik valahol. Én pedig így lehetőséget kaptam, hogy gyakran a kezembe vehessem. Így utólag visszatekintve nem csodálkozom, hogy furcsának tartottak. Amíg a többi fiú kint focizott, én eljegyzési gyűrűket rajzolgattam.
Természetesen ábrándoztam is arról, hogy egyszer majd én is felhúzom a szerelmem ujjára, és legalább olyan boldogan élünk, mint a szüleim. De persze ehhez akkor még igen kicsi gyerek voltam. És persze azt is eldöntöttem, hogy azt az eljegyzési gyűrűt én magam fogom megtervezni és elkészíteni is.

Cél az ékszerkészítés!

Azon a bizonyos beszélgetésen egyetértettünk abban, hogy miután jó tanuló is vagyok, érdemes lenne első körben egy gimnáziumot elvégeznem, és aztán foglalkozni az eljegyzési gyűrűk tervezésével. Ebben egyetértés volt közöttünk, mert úgy gondoltam, hogy azért lehet, hogy egyetemre is szeretnék menni. Ahhoz meg kell az érettségi.
Gimis koromban is folyamatosan ékszereket rajzolgattam a szabadidőmben. Eljegyzési gyűrűből annyi rajzom van, hogy meg sem tudom számolni.
Érettségi után nem mentem azonnal egyetemre, egy ötvösműhelybe mentem el dolgozni, ahová a nagybátyám ajánlott be. Hihetetlenül élveztem! Megmutattam a rajzaimat, nagy sikert arattam velük. Szinte mindent megtanultam, amit az ötvös mesterségről lehetett. Kiderült a számomra, hogy valóban az ékszerkészítés a hivatásom. Minden percét élvezem a munkámnak.
Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem ékszertervezés és fémművesség szakán tanulok. Az álmom egy saját műhely megvalósítása. És a fejemben – na jó a rajzok között is – már ott van a szerelmem számára készítendő eljegyzési gyűrű képe is. Már nem sok időm van a fizikai megvalósításra, mert még idén szeretném megkérni a kedvesem kezét. Mondanom sem kell, hogy a szüleim hihetetlenül büszkék rám, és ezt mindenki számára nyilvánvalóvá is teszik.