Az eljegyzési gyűrű fogalma messze túlmutat azon, amit ma ismerünk és viselünk. A szerelem és az elköteleződés jeleként szolgáló ékszer első nyomai az ókori Egyiptomból származnak. A Nílus partján élő civilizációkban a gyűrű kört formált, ami az örökkévalóság szimbóluma volt. Az egyiptomiak viselkedési szokásai között a karikagyűrű jelentése mélyebb volt, mint pusztán esztétikai szerep.
A gyémánt gyűrű ma a ragyogás szinonímája. Nehéz elképzelni, hogy volt idő, amikor a gyémánt nem szikrázott így. A középkorban a köveket többnyire egyszerű, természetes formájukhoz közeli módon csiszolták. Az úgynevezett táblás csiszolás lapos felületet adott a kőnek, de nem használta ki a fény játékát.