Megemlítek pár tudnivalót, különlegességet, melyeket jó tudni a gyűrűkről.

Miért az ujjunkon hordjuk? Vajon hogy jött, hogy karika? Kitől ered ez az egész ötlet?

Valljuk be, hogy azért már mindnyájunkban megfordultak ezek a kérdéskörök az eljegyzési hagyományok során. A legtöbb ember csak követi a szokást, de nem sokan járnak alaposan utána, hogy miből is alakult ki ez az egész tradíció, minek a szimbóluma ez az ékszer, amivel kölcsönösen eljegyzik egymást.

Ha felkeltettem az érdeklődésed, kövess tovább, elmesélem!

Úgy tudjuk, hogy a legelső ékszer az ókori Egyiptomban készült, méghozzá papirusztekercsből. Egy akkori fáraó készíttette szerelmének ujjára, mert náluk a kör a végtelen, az örökkévalóság szimbóluma volt. Ebből aztán hagyomány lett, amit később a rómaiak is elég gyorsan magukévá tettek, de ők már tartósabb anyagból próbálkoztak, ami eleinte a kender volt, de ez sem bizonyult elég időtállónak, így tovább mentek, és kipróbálták az elefántcsontot, majd később a vasat is. Ők voltak az elsők közt, akik gravíroztak is bele.

Az egyiptomi szerelmes fáraó ezzel azt szerette volna szimbolizálni, hogy az ő érzéseik örökké fognak tartani egymás iránt, de utána már akik gyűrűt készíttettek, kezdetben nem ilyen kedves célzattal húzták a nők ujjára. Ők inkább azt szerették volna kifejezésre juttatni, hogy az adott hölgyet ők birtokolják, ők rendelkeznek vele. Magyarán mindenki számára nyilvánvalóvá tették, hogy a házastársuk az ő tulajdonuk.

A későbbiek során egyre elterjedtebbek lettek a különféle nemesfémből megmunkált gyűrűk is. Ezzel kialakult az a szemlélet is, hogy minél többe kerül, minél mutatósabb egy darab, annál erősebb a férfi szándéka, annál jobban magáénak szeretné tudni a választott hölgyet, ezzel jelezve, hogy biztosan nem fog meghátrálni a jegyességből.